Rossz hangulatú, borongós tárgyaló, a falakon sötétszürkés árnyalatok. A bemutató, amelyet a falra vetítettem, csak gyengén világította meg a tárgyalóasztal két végén egymással szemben ülő bosszús arcokat, a hangom csupán alapzaj volt a bizalmatlan csendben. A végén még kínosabbá vált a hallgatás, a javaslataim hamar elenyésztek, és kis idő múlva csak néhány múltra vonatkozó elmarasztaló emléket vetettek egymás elé. Rövidre sikerült a hosszúra tervezett tárgyalás, a gyors kézfogások során kevés szempárral találkoztam.
Egy apró lehetőség szikra azért maradt közöttük, ezért egy új látogatásra sikerült egy időpontot kieszközölni. Ezúttal egyedül, nagy izgalommal és bizalommal érkeztem. A mérnökök, akik bemutatták a gyártási folyamatokat, először talán meglepődtek, hogy a munkaállomáson levő dolgozókkal készítettem barátságos hangvételű interjúkat. Aztán hosszan elgondolkodtak, amikor később tőlük kérdeztem meg, hogyan érzik itt magukat, és milyen lehetőséget látnak a vállalatuk fejlődése terén, és a másik féllel való kapcsolat javítására. Türelmesen hallgattam a panaszáradatot a másik oldal eddigi tevékenységével kapcsolatban, a feltett kérdéseimre kapott válaszokból csak néhány morzsát tudtam felsöpörni a padlóról. Ezek viszont később kiváló kelesztő anyagoknak bizonyultak az új kenyér készítése során. A panaszokat a másik félnek díszes lehetőség-csomagban nyújtottam át, természetesen a kibontásnál szorgosan segédkeztem. A folyamatok feltérképezését követően a cégre szabottan kész javaslatokat adtam az üzletre-, és a szakterületemnek mondható minőség és fejlesztés területére vonatkozóan. Nem volt ejnye-bejnye, elmaradtak szabványtól eltérések számonkérései, és az akciótervek és határidők követelései. Viszont volt minden folyamatra vonatkozó teljes körű javaslatcsomag, amelynek a legfontosabb pontjai tartalmaztak olyan ötleteket, amiket ő maguk tartottak lehetőségnek, de az idők során elzárták magukban, vagy elfelejtkeztek róluk. A vezetés ezt több fordulóban szemezgethette. A jég itt tört meg, legnagyobb örömömre voltak olyan ötletek, amelyeket már másnap bevezettek. Eleinte nagy volt az ijedtség, hogy talán rossz irányba megy a jégtörő, de pozitív hozzáállással sikerült irányban tartani a hajót a változások hullámzásai során. Nagy segítségemre voltak a személyi edzői (personal coaching) módszerek. Az egyéni célok felszínre hozása és a baráti közeledés gyorsan légkört teremtett, ezt kellett kitágítanom a később a másik fél felé.
Készítettem egy táblázatos rendszert, amelyben keretbe foglaltam a felek barátkozási folyamatát. Szinte láthatatlan módon mindkét félnek azonos lehetőséget adtam az igényeik megfogalmazására, ezzel egyúttal mérhetővé is tettem későbbi tevékenységüket. A vezetők ezen sokat töprengtek, az igényeik pontos leírása ugyanis sokkal nehezebb feladatnak bizonyult, mint az akaratuk és a problémáik egyszerű kinyilatkoztatása. Az igényekre kidolgoztuk a közös megegyezésen alapuló terveinket. A táblázat mesterverziója természetesen mindvégig nálam volt, így kívülállóként tudtam a legtöbbet segíteni mindkettőjüknek. Az egyik fél legkisebb pozitív rezdülését mindig felnagyítva közvetítettem a másik oldal felé, ez csodálatos motorjának bizonyult a negatív vélemények lehetőségként való kezelése terén. Részemről teljes diszkrécióra számíthattak, és mindvégig a dolgok jó oldalát mutattam, még a látszólag reménytelen helyzetekben is. A felek kölcsönösen és számszerűen értékelhették egymás teljesítményét a végrehajtás során, és szerencsére sikerült versenyhelyzetbe hozni őket, így még nagyobb erővel próbáltak megfelelni. Letörtek az előítéletek, a megszokott működési módok helyett újrafogalmazott folyamatok születtek. Kaptam én is feladatokat, örömömre szolgált, hogy lehetőségem volt tréningeket is tartani, amelyeket természetesen a csoport edzésére (group coaching) is felhasználhattam. Ekkor tovább erősödött a vállaltokon belüli csapat, és a másik féllel való közös munka elkötelezettsége is. Szerencsére megfogalmazták a megfelelő-, és tervezett kommunikációkra vonatkozó elvárásaikat is, amely további remek alkalmakat nyitott a párbeszédükre.
Később, amikor kissé csökkent a lelkesedés, egyfelől folyamatosan felügyeltem a végrehajtást, másfelől gondoztam az újító ötleteket, így a felekkel közösen teljesen új- vagy a meglevő rendszerek javítását vezethettük be. Motivációként megkértem őket, hogy írják le levélben, hogy milyen jó irányokat vett a másik fél.
Amikor legutóbb ott jártam a napfény bevilágította azt a termet, amelyben találkoztunk. Az asztal körül kényelmesen helyezkedett el mindenki. Nem volt szükség prezentációra, nem szólaltam meg, csak hallgattam a komoly üzleti-, vagy talán inkább baráti beszélgetést, amely a jelenről és a közös jövőről szólt. Hosszúra nyúlt a rövidre tervezett tárgyalás, és búcsúzáskor egymás mosolygó szemébe néztünk.
A tárgyalóterem nem változott, minden más viszont igen.
2 in 1
