Egy perc és nyersz!

Nagy kihívásra készültünk. Egy teljes termékskálát akartunk felújítani a korábbiaknál rövidebb idő alatt, és természetesen az új termékeknek a legfontosabb szempontokból jobbnak kellett lenniük, mint a korábbiaknak. A teljes gyári csapat erőforrására és támogatására szükség volt.

Az a tapasztalatom, hogy egy üzenet akkor ragad meg jobban az emlékezetben, amikor a vevője valamilyen módon aktívan részt vesz az üzenet létrehozásában, eljuttatásában vagy értelmezésében.

Ezért ezt a jövőnk szempontjából fontos üzenetet a kollégákat kis csoportokra osztva játékosan küldtem el mindenkinek. Az „Egy perc és nyersz” játék speciális változatát találtam ki a részükre. Csak egy vállalkozó kedvű játékosra volt szükségem.

• A jelentkező két – egymástól különböző színű – filcet tart a kezeiben, meghallgatja, hogy mik a játékszabályok, ezt követően indul az óra és munkához kell látnia.
• Egy perc alatt mindkét két kezét együtt használva soronként haladva 3 próbálkozás során egymás alá 3 kört és 3 négyszöget kellett rajzolnia a minta szerint.

Ritka az olyan ember, aki mindkét kezét egyformán jól tudja használni, ezért már az első sorban kiderül, hogy az ügyetlenebb kézzel rajzolt alakzat pontatlanabb, mint a másik. Az egész viszonylag gyorsan, 1 perc alatt lezajlik, eközben a játékos arcáról erős koncentráció és izgalom olvasható le. Az igyekezetnek köszönhetően utolsó sorban már mindkét alakzat nagyon hasonló, mint maga a minta.

A feladat végrehajtását követően közösen elemeztük az ábrát.

Az ügyesebb kézzel rajzolt alakzatok a korábbiakban gyártott terméket szimbolizálta, az ügyetlenebb a jövőben gyártottakat. A Vevő ugyanis már nem kéri a jelenlegit, jobbat szeretne. A rajzos kedvű kollégánknak, aki most a magát a gyártást személyesítette meg, az új alakzat megformálását be kellett begyakorolnia, hogy az mihamarabb mintaszerűvé váljon. A prototípus és elő szériagyártásból menet közben is tanul a “játékos”, még olyan újdonságokat is, amelyeket a rajzolásra felkészülés során nem látott előre. Ez a folyamat teljesen normális, ugyanis ezért “rajzolunk” párhuzamosan az üzemi gyártással, még erőnkön felül is. A fejlesztés a saját folyamata miatt is eshet csapdákba, ezek közé tartozik, ha a “teszteket” nem az üzemivel azonos körülmények között hajtjuk végre. A legjobb tudásunk szerint előzetesen fel kell készülni, nem túl csinos ugyan, de nem árt az acélbocskor a lábunkra, ha medvecsapdákra számítunk, és ha később mégis kiderül, hogy csak egérfogók csattognak körülöttünk, hát elég lesz egy könnyed futócipő, amelyben kényelmes és gyors lesz a futás. Az üzemesítést elsődlegesként kell kezelni, és egy folyamatosan változtatható tervbe kell helyezni, ezzel a saját jövőjét alapozza és építi meg a csapat. A mai termék holnap már elavulttá válik, és folyamatosan haladni kell, mert a versenytársak válaszolnak a Vevő meg nem fogalmazott gondolataira is.

Egyértelmű az is, hogy nagyon fontos az időtényező, egyáltalán nem mellékes, hogy a kolléga mikor kezd a rajzoláshoz, mennyi ideig tart az „1 perc”, mikor és mit kell tenni az elkészült alakzatokkal.

Jó hangulatban jutott el mindenkihez az üzenet, a termék megújítás fejlesztése határidőre, megfelelő mennyiségben, és ami a legfontosabb kiváló, és később bizonyítottan tartós eredményeket hozva zajlott le. Letelt hát a perc, és valóban mindenki nyert, még a játék után is.