Az olyan betegeket, akiken ismert kórság ütötte fel a fejét, rövidebb vagy hosszabb idő alatt meggyógyítják. Kiállítják a megfelelő formanyomtatványt, és persze a lapon szereplő eljárást követik, beadják a megfelelő gyógyszert esetleg műtétet hajtanak végre. A lábadozást követő gyógyulás után már nem hívják őket betegnek, s útjukra engedik. Aki nem gyógyul meg az új életet kezd. A fertőző betegekkel kicsit bonyolultabb a helyzet. Az ő részükre is kiállítanak egy beteg lapot, de ezen nem szerepel a gyógyítás módja, nyilvánvalóan azért, mert azt nem ismerik. Nem tudják, hogy mekkora a baj, ezért sietve elkülönítik őket. Ebben semmi különös nincs. Az már egy kicsit furcsább, hogy rögvest nyomozni kezdenek, hogy a honnan ered a dolog és az illető kivel érintkezett. A városban nagy lesz a felbolydulás, semmi más nem érdekli őket csak az, hogy ennek a két kérdésnek a végére járjanak. Még szegény fertőző beteg gyógyítására sem pazarolják az idejüket. Amennyiben megtalálják a forrás helyét akkor az ott levő forgalmat leállítják, és végiggondolják, hogy a betegséget hordozó egyed merre járt, kivel érintkezett. Nos, akikkel kapcsolatba került, vagy aki az óta ugyanott haladt át, azoknak sem lesz boldogabb napjuk, ugyanis gyanús személyként bekerülnek egy karanténba. Ekkor válik még bonyolultabbá a dolog; a gyanús egyedek útjait is végigjárják, és az ő lehetséges fertőzöttjeiket is elkapják, még abban az esetben is, ha ezek a személyek kiutaztak már a városból. Ők a következő városban található karanténba kerülnek, vagy szomorú arccal szállnak le a retour járatról és lapjukat megkapva csatlakoznak az egyre népesedő gyanús társaikhoz. A szorgos csapat csak akkor nyugszik meg, amikor minden lehetséges szálon végighaladtak, és minden lehetséges érintett személyt az elkülönítőben tudnak. Csak ekkor kezdődik meg a gyógyítási munka. Az a leglogikusabb, ha a forrásszemélyt vizsgálják meg tüzetesen, mert az ő esetéből lehet a legjobban a betegség keletkezésére következtetni. Még furcsább, hogy nem a betegekkel foglalkoznak, hanem a forrást próbálják megjavítani, abból a célból, hogy a város azon része is újra működhessen és a forgalom zavartalan folyhasson tovább. A gyanús személyek már biztos helyen vannak, remélhetőleg mindez idő alatt nem öregedtek meg és nagy valószínűség szerint előbb vagy utóbb majd meggyógyítják őket. Ha netalán ez mégsem sikerülne, akkor új életet kezdenek egy másik városban vagy egy másik országban.
Mi ebben az egészben a különleges? Csak az, hogy ebben a kórházban az ismert betegségeket kódolt-, a fertőző megbetegedéseket pedig nem kódolt nem megfelelőségeknek nevezik a városlakók. A városkában csak átutazók vannak, és közös megnevezésük nem ember, hanem termék, a nyomozást végzők és az orvosok pedig kiváló szakemberek.
